2013. 12. 16.

Júdás

Szólj hozzám!

Maradok. Úgy írom a heti fájdalmam, hogy most nem a megszokott hévvel ütöm a billentyűket, hanem ráz a csalódottság. Szerettem volna elmenni. Washingtonba vágytam, a nagy politika terepasztalára, szerencsét próbálni, látni a világot úgy igazán felülről. Pár perce jött a levél a nemzetközi ösztöndíjról, hogy minden elragadtatásuk ellenére csak várólistás vagyok. Ez is szép. De hát egy várólista nekem, most olyan, mint az egész itthoni világ. Türelmetlen akarása a változásnak. Mert hát alakoskodhatunk, de végül is, bárhogy hívjuk, vagy nyerünk, vagy vesztünk. Várólista nem létezik. 

Tudja ezt Azbej Trisztán is. Rendszerének odaadó lakája, nem is várt soká. A Gyerehaza Alapítvány alapítója lelépett. Pedig neki azt a feladatot szánta itt a kormányzat, hogy hitesse el velem, velünk, hogy itthon csodás, maradni érdemes. Az alapítvány praktikus információkkal, karrier-tanácsadással és erkölcsi támogatással segíti azokat a magyar fiatalokat, akik szeretnének hazatérni Magyarországra. Azbej Trisztánnak kezdetben még izgi volt a mozgalmár lét, főleg ha az ember mozgalma maga a kormánya. Ám a sok szemellenzős okoskodás után, miszerint, a legboldogabb és a legeslegeboldogabb csak a hazájában lehet az ember, mert Magyarországot még nem érintette meg a nemek összemosó filozófiájának a szele – idézet tőle - , elszállt a lelkesedés, égett Trisztán talpa. Az, hogy százezrek menekülnek innen, a legfiatalabbak, a legképzettebbek, immár nem Azbej Trisztán dolga. Az ő legnagyobb gondja, hogy ne olvadjon meg a Túró Rudi a zsebében Ferihegyen. Azbej Trisztan személyében ugyanis új Tudományos és Technológiai attasé kezdte meg munkáját Magyarország Tel Avivi-i nagykövetségén. Trisztánnak új feladta van, pont abba a külföldi városban érte a megbízatás, amit nem csak megérintett a „nemek összemosó filozófiájának” szele, hanem egyenesen orkánként felforgatott, hogy az izraeli metropoliszt a világ egyik legtoleránsabb, a melegek számára egyik leginkább befogadó helyévé tegye. 

Micsoda zavar lehet abban a fejben. Ebből a felfordult országból még az is elmegy, akit azért fizetnek, hogy hirdesse az otthonmaradást. Tudod mit, igazad van Trisztán nekem még itt élve sincs kedvem hazajönni. Én nem azért akartam elmenni, hogy napfényesebb helyen üdüljek. Hanem azért, hogy ha majd hazajövök, olyan országot építsek, emilyenbe szeretnék élni. Magamnak.