2013. 12. 01.

Lejárt tagság

Szólj hozzám!

Matolcsy György az EU vezetőinek 5 pontból álló csomagot javasolt. Illetve, az elhibázott gazdaságpolitika miatt lemondásra szólította fel Olli Rehn gazdasági és pénzügyi uniós biztost. Önzőnek éppen nem mondható. Nem akarja kisajátítani magának, ez nem lehet csak az övé. Ennyi tudományt csúnya dolog lenne nem megosztani. A rászoruló, gyengébb képességű felebarátink is okulhatnak. Elvégre nemsokára karácsony van. 

Fészkelődünk, nagyokat nyelünk és dumálunk arról, hogy milyen is lehet az a hely, ahol ezek a gondolatok megfogantak. Láttam én már a bank elnökének díszes nagy tárgyalóját, ahol a forint sorsa időről, időre eldől. De, hogy ez lenne e az a szülőszoba, amelyben gnómnak minősítik mindazt, amit tőlünk nyugatra történik? És egyedül életképesnek azt tartják, amit a nemző atya, a bába, és az orvos világra hozott? De hiszen mindez ugyanaz az ember. Az elnök. Ha hátrébb lépek és messziről nézem, egyre inkább látok egy világot, amit én nem értek, ahova én nem tartozom. Én ebben nem létezhetek. Más dimenzióban lakunk, mi meg a jegybank elnök, úgy képzelem. Átjárás pedig ész érvek hiányában sajnos nem lehetséges. Így csak szemléljük egymást az ország határain belül, vagyis inkább én őket – ők rám a legkevésbé sem kíváncsiak - és rázom a fejem.

A miniszterelnök szerint elitváltásra van itt szükség. Orbán Viktor a kezdettől fogva tudatosan készült erre a cserére. A kulturális, a gazdasági tabula rasára, az értelmiség frissítésére. A történelemben, különösen rezsimváltások idején, gyakran merül fel ennek igénye. Amúgy pestiesen: a francba kívánja az új a régit. Egy király vagy egy forradalmár, egy próféta, vagy egy vállalati vezér hatalmát a hozzá személyesen is kötődő támogatókkal tudja megalapozni. Ám egy demokráciában négy évenként csak nem lehet úgy leszavazni néhány százezer embert, ahogy az megtehető néhány tucattal a kormányrúd mellől. Itt birkózunk hát egymással, másképp gondolkodók és egyszer csak ott találok egy cédulát a nyakamban – 27 évesen – én vagyok a "nemkívánatos". Nem érzem, hogy helyem lenne az új klubban. Pedig egykor úgy szerettem volna, úgy vágytam a „fiatal értelmiségi” címke után. Gondoltam a sok tanulás, olvasás, utazás, munka, csak meghozza egyszer a titulust is. Régen ez jelentett valamit. De itt nem a tudás, a képesség a tehetség, a teljesítmény alakítja a világot. Itt kivezetik az értelmiséget. Egy akarat dönt mindenben. Egy méretes mutatóujj, ami a hithű delikvens mellkasára irányul, majd bök, és megszületik a kiválóság. Nem önszerveződő egymást építő közeg ez nálunk, vékony érzékeny háló, amely a vitáktól és gondolatoktól vastagszik, hanem csak egy elképzelés a hatalomtól a hatalomról. 

Hát megint csak megmondták valamiről, hogy micsoda. Már tudjuk, tanítjuk, hogy mi az etikus, mi az erkölcsös, mi a magyar, mi a vallás. Sőt, mi az érték. Itt egy értékrendet akarnak éppen leváltani, amellyel majd takarodik a tulajdonosa is. S mi jön helyette? Még nem látjuk, csak érezzük. Elképzelném, ha el tudnám. Tényleg elég ma Európában mindehhez ennyi, egy nyílt vállalás? Ki tudja miről? Európában? Nevessek? Sírjak? Az első pár sor mindent elmond arról, hogy gondolkodik ma ez az ország Európáról. Lemondóan. Lenézően. Le…