2013. 12. 03.

Női dolgok

Szólj hozzám!

Amerikának "nagyon hamarosan" női elnöke lesz, jelentette ki Barack Obama egy TV interjúban. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a jelenleg szóba jöhető demokrata elnök jelöltek között Hillary Clinton magasan vezeti a népszerűségi listát. Ezek után nem kell fékezhetetlen képzelő erő, hogy rájöjjünk az elnök feltehetőleg egykori külügyminiszterére, Hillary Clintonra utalt. 

A női esélyegyenlőség nem női és férfi ügy, még kevésbé pusztán női ügy, hanem a demokrácia ügye. Hol máshol tehetne mindez tanúbizonyságot, ha nem a demokrácia fellegvárában? Amerika első női elnöke megfelelő bizonyíték lenne arra, hogy a nőknek igenis különleges szerepük van a politikában. A nők tényleges egyenlősége nem csak politikai program, hanem közérdek. Kutatók szerint a nők akkor lehetnek érdemi hatással a törvényhozásra, ha az arányuk eléri a 40 százalékot. Ez a kritikus tömeg. Ám az említett kritikus tömeg nem más, mint a szavazói bázis egy jelentős része. Amely több mint érdekes jószág. Egyes elemzések szerint Barack Obamát, aki éppen meghálálni igyekszik a bizalmat, a nők segítették hatalomra. Ám létezik egy modell, amely nem csak a tehetségkutató TV show-kban mutatkozik igaznak, ha választásra kerül a sor. Ha egy adott választókerületben egy férfi és egy nő a jelölt, nagy valószínűséggel a férfi nyer, mert a nők is rá szavaznak. Izgalmas dilemma. Ha Mrs. Clinton nyerné el a demokrata jelöltséget, igencsak nagy kihívás elé állítaná a női szavazókat. A nők végre színt vallanának. 

A női esélyegyenlőséget sok országban törvényi kvótákkal, párton belüli kvótákkal és egyéb technikai-átmeneti eszközökkel segítették, segítik. A női esélyegyenlőség azonban nem kvótakérdés, hanem azt mutatja, hogy lehet-e demokráciát működtetni igazságosság és hatékonyság nélkül. Nálunk az országgyűlésben 9,1 százalék a nők aránya. A magyar társadalom 52 százalékát kitevő nők képviselete egy 91 százalékos férfitöbbségű parlamentre van bízva. 2014-ben már csak 199 képviselő kerülhet be a magyar parlamentbe: sok férfinak is el kell köszönnie a parlamenti politikától. Ostobaság lenne azt hinni, hogy a vágyott egyenlőség fájdalommentesen megvalósítható, embereket, érdekeket, személyi beidegződéseket sért. De nem lenne baj, ha most mégis fájna egy kicsit. Elviselnénk.