2014. 01. 12.

Ki csóválja?

Szólj hozzám!


Még tudok viccelni.

A vicc amolyan védekező mechanizmus. Kellemes burka a léleknek. Egyes emberek viccesek, mások pedig nem. Volt, aki régen az volt, de túl sok csalódás érte, így a humor nyújtotta védelem nála már nem működik. Így lehet ez a pártoknál is. Van, amelyik ösztönösen fürdőzik a szellemességben, és van, aki nem viccel. A politikát ugyanis itt illik komolyan venni. Egy frászt! 

Hazudnál is az ország érdekében, de nincs kinek? Félrevezetnél tömegeket, hogy a szegényeknek ettől jobb legyen, de nem figyelnek rád? Vagy egyszerűen csak szeretnél sokat keresni és jól ígérsz? Legyél te is politikus! - így szól a Két Farkú Kutyapárt toborzó programja. Na, ilyenkor kell a viccet komolyan venni. Minden kételyünk, rémes emlékünk, csalódottságunk és gyomorbántalmunk benne van ebben az apróhirdetésben. A magyar közélet sírfelirata...

De a magyar bíróság harmadszorra sem jegyezte be a Kétfarkú Kutya Pártot, így most már semmi esély sincs arra, hogy olyan felelős és komoly programra lehessen szavazni a választásokon, mint az “Örök élet. Ingyen sör. Adócsökkentés!” Pedig ebben az esetben tisztán látszik, hogy a program bejárta a részvételi demokrácia minden görbe kanyarulatát, évtizedes társadalmi vita érlelte a mondandót. Ebben nem lehet fogást taláni. A magyar bíróságnak sikerült. Az indoklás legalább annyira nevetséges, mint a Kutyák toborzó programja. Látlelet egy ország állapotáról: 

„A kérelmező bejegyzése esetén a »kétfarkú kutya párt« név hétköznapi használata az általános erkölcsi felfogással ellentétes, méltatlan képzettársításra adhat alapot, ezáltal a névalkotás társadalmi követelményeinek nem felel meg.” 

Korhű az "általános erkölcsi felfogásról" jogi aktus magyarázataként szolgáló kinyilatkoztatásokat tenni pusztán megérzés alapján. A társadalmi követelményekkel takarózni, meg amolyan szemellenzés. Hiszen, a párt kizárásával  elveszik az esélyt azoktól a kötelességtudó, ám a végtelenségig csalódott állampolgároktól, akik a kutyákra adott ikszel szeretnék megszerezni a teljes elutasítás, és a bojkottálás élményét. Akiknek méltatlan képzelettársításra ad okot, minden egyes kormányzati és ellenzéki plakát. 

De lássuk a jót mi is, úgyis keletje van ennek manapság. Azzal, hogy a catedra nem jegyezte be a Kutyás mozgalmat, elárult valamit önmagáról. Rágalom volt azt gondolni, hogy a bíróságokat is bekebelezte a kormány egy soványka reggeli gyanánt. Ha regisztrálta volna, elszólított volna az ellenzéki összefogástól egy fiatal protest szavazó bázist, amely már csak poénból is a Kutyapártra voksolt volna. Pedig jó példa akad bőven a világban viccből politizálókra. 

Kedvencem, Jon Gnarr humorista, aki egy viccpárt éléről lett Izland fővárosának, Rejkjaviknak főpolgármestere. Hírlik, nem is csinálja rosszul. Ő a megválasztása után azt mondta, nem ért a politikához, de szerencsés embernek tartja magát: most jött el az idő, hogy komolyan vegye magát. Efféle bölcselet a mi politikusainknak is remekül állna. 

Addig is írjuk alá a Két Farkú Kutyapárt petícióját, mivel egy igen mélyen gyökerező társadalmi problémára derítettek fényt a minap: évente sok ezer ember hal meg amiatt, mert a házhoz szállított pizzákban nem ehető az a műanyag bizbasz, elengedhetetlen tehát az ehető bizbaszok gyártásánek állami támogatása.


best of