2014. 01. 19.

Szoborsors

Szólj hozzám!

Hosszú fehér kesztyűs sor tekeredett a lábainál. Mindenki vele akart közös képet. Ha nincs egy marxos fotód, nem is vagy igazi közgázos. Hagyomány ez, ma semmi más. Most újabb szimbólum vész el, nem tetszik a hatalomnak. Egy Rétvári nevű államtitkár ugyanis nem tűri Karl Marxot a Fővám téren. 

Fáradt már amúgy is szegény. Annyit macerálták az évek során. Kezdetben névadóként büszkén terpeszkedett az aulában, majd a rendszerváltással együtt jött a fekete paraván, elrejtették a szemek elől. Majd újra előhúzták és aranyba öntötték, mint valami Buddha szobrot a londoni bazárban. Tavaly betolták a fal mellé, szemét egy sötét sarokra irányítva. Ilyen lehet egy szimbólum élete. Küzdelmes tétlenség. De hova lehet ma kidobni egy Marx szobrot? Biztos majd elvontatják nagy erőkkel a “többi közé” a szobortemetőbe. Miért nem hagyjuk békében nyugodni a történelmet? 

Az élők elkezdtek félni a szobroktól. Hiszen mementóként emlékeztetik őket okokra, amelytől az élő elnyerte egy szobor állapotát. A legtöbb hatalom ott téved leginkább, amikor azt gondolja, nála újra indul a számláló, általa újra kezdődik a történelem. Minél megszállottabb egy vezető, annál inkább kialakul benne a kényszerképzet, hogy ő alkotta magát az országot, ő teremtette újjá. Volt idő, amikor Magyarországon annyi kopasz kis Rákosi szobor volt, hogy minden Lenin mellé adtak egyet ajándékba. A groteszk túlbuzgóság szimbóluma volt, amikor a pártállam fáradhatatlan hentesei zsírból is készítettek élethű Rákosit, amely a végén igazán sokba került nekik. Na, nem azért, mert a zsír akkor olyan nagyon drága lett volna, hanem mert egy meleg nyári napon, olvadni kezdett az arc, folyt le róla a mímelt békesség, és csak egy torzó maradt. Az Ávó nem értékelte az absztrakt művészetet. Így folyik el most kezeink között a történelem is. Marx gondolkodó volt. Egy kor nagy közgazdásza, elmélethalmok alaphivatkozása. Az újraelosztás gondolata is tőle ered. Amely reneszánszát éli idehaza manapság. Ismerjük Marx egyik nagy kérdését, legalább a Tanú című filmből biztosan. 

Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg a múltjától.

Na de hol a derü?