2014. 03. 04.

Rokonok

Szólj hozzám!

A 21. század legnagyobb politikai és katonai válságát éljük. Háborús helyzet alakult ki a magyar határ mellett. Orosz és ukrán szuper fegyverek néznek farkasszemet egymással a krími félszigeten. Percről percre változik a helyzet, ám ami egyre biztatóbb: a katonai összecsapás elmarad. Az enyhülés átmeneti, a megoldás, amennyiben létezik, még várat magára. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök kedd hajnalban döntött. Megvédi a krimi oroszokat a szerinte nacionalista új kijevi kormánnyal szemben, ám nem fog vér folyni. Visszaküldte a határokon gyakorlatozó katonákat bázisaikra. Putyin délelőtt sajtótájékoztatót tartott, ezen testvérének nevezte az ukránokat és kijelentette, nem tartozódnak orosz katonák a krími félszigeten. A jelzés nélküli egyenruhákban álig felfegyverzett erők helyi önvédelmi szerveződések. A testvér azonban máshogy érzi, Ukrajna szerint 16 ezer orosz katona lehet most a Krímen. Igaz más kellemetlen bejelentés is érte a rokont. Oroszország ebben a hangulatban nem ismeri el a soron következő választás eredményét, az ukrán adósságok miatt a Gazprom ötven százalékkal megemelte a gázárat. Drágább lett a testvériség. A katonák elvonultak, ám Putyin üzenete világos: eddig és ne tovább. Ukrajnát nem engedi el Oroszország a családból. 

De miért éppen a Krím? Történelmi és földrajzi okok láncolják Oroszországhoz a félszigetet. Az orosz arisztokrácia kedvenc nyaralóhelye stratégiai jelentőségű katonai terület, a legfontosabb meleg tengeri kijárat. Szevasztopol kikötőjét 2040-ig bérbe vette az orosz hadiflotta. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, ott eddig is az történt, amit az orosz hadsereg akart. Most a valóságból immár jelkép is lett. A cári birodalom egykori ékköve hatalmi nosztalgiát ébreszt az amúgy is birodalomépítő álmokat dédelgető elnökben. Az ő legfőbb célja annak az Eurázsiai Uniónak a létrehozása, amely gazdasági ellenpontja lehet az Európai uniónak. Ez Ukrajna nélkül elképzelhetetlen. 

Sokakban a hidegháború emléke ötlik fel a kialakult helyzet láttán. Ám a tények óvatosságra intenek. Most nincs szó ideológiai háborúról, és a nagyhatalmak immár egyértelműen elzárkóztak a fegyveres konfliktus vállalásától. A nyugat mihamarabb rendezni akarja a viszonyokat, ám minden szereplőt más érdek vezérli. És nem egyforma a vesztenivalója az Oroszországgal szembeni konfliktusban. Míg az EU tagállamai, Németországgal az élen erősen függnek az orosz energiahordozóktól, az amerikaiaknak nincsenek ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Washington politikai és gazdasági vonalra terelte az ügyet. Az USA felfüggesztette az Oroszországgal folytatott kereskedelmi és beruházási tárgyalásokat, valamint haladéktalanul leállítja a katonai együttműködést. A szankciók között felmerült az orosz vízumkérelmek esetleges visszautasítása, orosz cégek és személyek vagyonának befagyasztása is. A meghirdetett szankciók hatása máris érezhető, a rubel árfolyama történelmi mélyponton van az euróhoz és a dollárhoz képest A cél Oroszország elszigetelése. Ám közben felbukkant még egy ütő játékos a sakktáblán. Kína nyilatkozott. Oroszország mellett foglalt állást. 

Kína és Oroszország diplomáciai kérdésekben szorosan együttműködik. Az egyik legfontosabb bizonyítéka mindennek, hogy nemrég közösen vétózták meg a szíriai válság rendezésével kapcsolatos az ENSZ Biztonsági Tanácsának a határozattervezetét. A Kínai külügyi tárca most sem habozott kiállni az orosz barátság mellett: Moszkva és Peking egyetért abban, hogy a helyzetet oly módon kell kezelni, hogy megmaradjon a régió stabilitása és a békéje. Különösen cinikus mondat ez, mikor az egész világ orosz agressziótól tart. Sok szót nem érdemelne a bejelentés, ha Putyin elnök gazdasági tanácsadója nem mondott volna néhány furcsa mondatot: Szerinte, ha a nyugat gazdasági szankciókat léptet életbe Oroszországgal szemben, olyan válasz csapásban lesz részük, ami megrendítheti a dollárt, és az egész amerikai gazdaságot. Ez sem több, alaptalan fenyőzésnél, míg Moszkva mondja. Ám ha Peking hangja is keveredik a szavakban már sokkal vészjóslóbb az állítás. 

Mondhatnánk, a helyzet egyre fokozódik. A megoldás, pedig egyre távolibbnak mutatkozik. A közelgő ukrán választásokon a népnek egy olyan elnököt kéne megválasztania, amelyet mindenki elfogad. Oroszország, Ukrajna és a világ. Ilyen jelölt nem tartózkodik jelenleg a politikai porondon. Nem látszik az alagút vége. De félő még maga az alagút sem.