2014. 04. 06.

X

Szólj hozzám!
Aman

Túlzás lenne azt állítani, hogy megálmodták. Látomásféle lehettet. Egy nagy rózsaszín kanapé. Ragadós műbőr, bántja a szemet. Magányosan a szoba közepén. De hol? A miniszterelnök facebook oldalán. A rikító szörnyedvén egy egész országot felizgatott. Metaforák és hasonlatok, okok és okozatok szárnyaltak az online térben, várva a válaszra. Mégis miért? Aztán megtörtént az elkerülhetetlen, a függöny felgördült és maga a miniszterelnök telepedett rá nemes egyszerűséggel, ám hatalmas méltósággal. Majd apránként kielégítve a hirtelen jött vágyakat, fokozatosan maga mellé kanyarította népes családja szépen kisminkelt tagjait, hogy aztán együtt terpeszkedjenek a csillogó műbőrön. Bevált. A MÉM gyár beindult. Bukott és reménybeli miniszterelnökök, guggoló pandák, zöld alma hegyek és megannyi köz és mellék szereplő nyújtózott a világ talán legrandább kanapéján pár ügyes vágásnak hála. Az ország együtt bolondult meg egy üres kanapétól. Hát igen a politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet. Főleg, annak, aki ismeri a természetét.

Ám az örök elegáns kék öltönyében megkedvelt volt miniszterelnöknek fenemód rosszul áll a karikás ostor. Hát még a tweed mintás sapka, vagy a batman-es arctetoválás. Miért tették? Jajdult fel egy nemzet, Bajnai Gordon legfrissebb online kampányát látva. Remegve kattintott át az ellenzéki szavazó az oldalára, ahol még nagyobb félreértésekbe ütközött. Bajnai, mint Popeye, Bajnai, mint Sherlock Holmes. Az ember zavarában, ki is lépett, hagyta az egészet gyorsan elfeledni. Ám az újraindításnál már egy hatalmas almába ütközött, kikerülhetetlennek tetszett a zöld megújulás. Mikor épp lélegzethez juthattunk volna a sokktól, egy kedves pandás kép láttán, kiderült, hogy a szélsőjobb legcsúnyább szekciója használta ki rejtett szerelmünk a fekete-fehér puha medvék iránt. A WWF pandát ellopták a nacionalisták és rajta hirdették ocsmány üzeneteiket. Gyorsan elhatárolódtunk, de nyugalomra, lazításra nem volt lehetőségünk, már küldhettük is az SMS-t a parlamentbe, és ülhettünk le egy újabb, igaz most szürke kanapéra, és hallgathattuk Seres Máriát az egészségügy rettenetes helyzetéről értekezni egy szomorúra rendezett kampányvideóban. A támogatási pénzek professzionális felhasználását dicsérve kattintottunk tovább, hogy végre nevethessünk is egy kicsit kedvenc politikai szerzetünkön, a Két Farkú kutyán. Azonnal választottunk is kutypárt, majd végighallgattunk unottan egy újabb videóban pár magára talált liberális értelmiségit a szélsőjobb vállalhatatlan mibenlétéről, és örömmel konstatáltuk, hogy nincs egy ismerősünk sem, aki a Jobbikra szavazna vasárnap. 

Rövidke mély merítés Egy magyar facebookozó 20 percéből. Hol vagyunk már attól, amikor pár éve, még így szólt egy titkárnő parlamenti főnökéhez: Képviselő úr, az internettől keresik! 

Az online térben politikai nézetekre úgy tűnik, nem feltétlenül van szüksége az embereknek, ha választani akarnak. Elég csak izgatottan bámulni a képernyőt, és hagyni magunkat sodorni a hírfolyammal, ami ki tudja, hol tesz le. Lehet, hogy egy kanapén, lehet, hogy az állatkertben. De mindenképpen egy szavazó fülkében. Ahol internet nélkül magunkra maradunk a valódi értékrendünkkel és a lelkiismeretünkkel édes hármasban. Hajrá!