2014. 06. 16.

Dühöngő

Szólj hozzám!

Ma mindenki megkapja, ami jár neki. Én is, ő is. Lassan, nyugodtan tekeredett az emberkígyó, olyan angolosan a hirtelen érkezett londoni napfényben. Néha felharsant a sor elejéről egy-egy ordítás, pár szerényebb káromkodás, néha keményebb is, megértettük, mindenkinek joga van, hogy úgy használja ki ezt a soha nem látott lehetőséget, ahogy csak akarja. Már csak pár perc és én jövök. Ökölbe pumpálom a kezem, majd vissza, kicsit ugrálok is, hajlok jobbra-balra. Melegítek. 

Én jövök, nekilendülve, izomból vágok az arcába, petyhüdten omlik a földre, csak, hogy újra visszaállhasson, várva a következőt. Aztán rúgok egy hatalmasat, amolyan filmeset, talpal az arcba, tanítani kéne. Ismét állja: összerogy, majd megszívja magát és visszalendül a helyére. Arca pillanatokra felismerhetetlen lesz, ahogy a gumi ráncosodik az ütéstől. Ilyen lesz majd öregen. Kalandozok el egy pillanatra, mielőtt újra jól kupán vágnám. Kifulladva hagyom el a terepet, utat engedve más indulatának. A felfújt gumiszobor örök kitartással lengedezik a nagykövetség kapuja előtt. A világ megváltozott, mégis ugyanaz maradt. De Vlagyimir Putyinnak rossz reggele lehet, órák óta csuklik a Kremlben az bizonyos, hiszen az ő arca van ráragasztva arra a gumibábura. Ott, Londonban aznap ezrek haragját kellett kiállnia. 

Nem angol találmány közös dühkitörésnek helyet teremteni. Ez a köztéri demokrácia egy legitim formája. Először a munkamániás japánok építettek vállalati gumiszobákat, ahol a főnök képével lehetett kedvükre üvöltözni, majd megmártani az izmokat a gumiban, hogy aztán szépen nyugodtan mehessenek vissza dolgozni. Kőkorszaki módszer, de hatásos. A politikában is, úgy tűnik, működik. Szétütni a világ egyik legnagyobb hatalmú vezetőjét, bizony, nem éppen egy elegáns vágyálom, viszont valami mintha helyre billent volna utána. Tátongó piaci rés gumigyáros kisiparosoknak ma ez Magyarországon. Mi lenne, ha itthon is rendelhetnénk maguknak ilyen gumibabákat, akikkel otthon szépen lejátszhatnánk a meccset. Persze számolni kell pár perverzzel is, akik majd az asztalhoz ültetik, és a teraszon borozgatnak vele, de inkább, azt hiszem, a pofozás miatt kell strapabíró anyagot találni a gyártáshoz. Katalógusból választhatnánk ki a felfújható politikust, lenne persze, aki drágább a többinél, nagy az igény ugyanis… Egyszer úgyis eljön a leértékelés.


Fotó: Koszti Zsuzsó