2014. 06. 01.

Nyolcvanasok

Szólj hozzám!

Egymás nyakába lihegve rohantunk végig a Kecskeméti utcán. A bámészkodók azt gondolhatták, „ingyenebéd” vár minket az Egyetem téren, de az már egy másik filozófiai iskola. Ránk Jürgen Habermas várt, korunk egyik legnagyobb gondolkodója. Több mint ezren tolongtunk a szűk lépcsőházban, aki ma az ifjúság érdektelensége miatt aggodalmaskodik, annak szeretném jelezni, nincs gond. Érdeklődünk. Jürgen Habermas 85 éves. Egy őszes, mosolygós demokrata. A frankfurti iskola utolsó hirdetője, a huszadik század második felének egyik legjelentősebb filozófusa, szociológusa. Egy szerethető legenda. 

Európáról mesélt nekünk. A mindenki számára nyitott és elérhető Európai eszméről, amelyet praktikus okoból igyekszik az Európai Unióban viszontlátni. Nagyon messze vagyunk mindettől, mi viszont még annál is messzebb, sejlik ki a szavai mögül, amikor régi kedves barátjától Magyarországról, mint távolodó vonatról beszélt Európa sínpárjain. Az előadáson azt boncolgatta, hogyan lehet elérni a döcögő európai együttműködést megolajozó egységet, illetve őszinte aggodalommal taglalta, milyen buktatók állhatnak a szolidaritás és az emberi méltóság értékein alapuló Európa-projekt előtt. 

„Kritizáljanak! ’68-asként mindenhez hozzá vagyok szokva.” Préseli be a ’86-os hallgatóság soraiba a már történelmi közbevágást. 

Á, úgysem mernénk. 

Az unió politikai válságának lényegét annak tulajdonítja, hogy a krízis a tagállamokból olyan ösztönös reakciókat váltott ki, hogy a közös érdekek messze alulmaradtak a saját érdekekkel és igényekkel szemben. A közös vízióból piaci alkudozás lett, ki-ki mennyit tudott bezsebelni önön túlélésére. Pedig véleménye szerint a legsúlyosabb félreértés az, hogy az európai integráció sértené a népek önrendelkezését. A eurószkeptikusok térnyerését Habermas a plurális demokrácia velejárójának tartja, válságban a szélsőségek erősödése természetes folyamat. Ám szerinte akkor igazán súlyos a baj, és már-már megbocsáthatatlan, ha kormányerő hirdet EU-ellenes eszméket, hiszen akkor csak a zsírosbödönt látják az unióban, ilyen pártnak az EP-ben helye nincs. Minden, amit mond közös és semmi sem kisajátított. Nála nincs enyém-tiéd. Azt hiszem, nekünk, magyaroknak, egyelőre elég lenne ezt megtanulni. Kezdjük az alapoknál.

„Jó dolog tiszta kozmopolita szempontú levegőt szívni rosszkedvünk telének ködös- fagyos reggelén…” – olvasom immár a dedikált Esszék Európa Alkotmányról című könyvét. 

Tényleg jó dolog.