2014. 07. 08.

Köszi a halakat!

Szólj hozzám!


– Most, hogy beszélni tud, delfinnek vagy embernek tartja magát?
– Delfin vagyok.
– Azt mondják, a delfinek nagyon barátságosak az emberhez: igaz ez, Fa? Maga szereti az embereket?
– Igen, nagyon. (Nyomatékosan megismétli:) Nagyon.
– Miért?
– Mert jók, mert simák, mert kezük van, és mindenféléket tudnak készíteni.
– Szeretné, ha magának is volna keze?
– Nagyon szeretném.
– Mit csinálna vele?
– Simogatnám az embereket. (Nevetés.)

(Itt simogatásról szó sem lesz.)

Robert Merle utópisztikus állatregényből az Állati elmékből való az előbbi jelenet. A történet a realítás és az álomvilág mezsgyéjén játszódik. Merle regényének főszereplői egy intelligens és szeretereméltó delfin pár, kik igazolják egyes zoológiai tudományos kutatások eredményét miszerint, a delfin képes elszigetelve kiejteni egyes emberi szavakat. A történetben az ember egyenrangú partnerévé válnak. Ám a szelíd, barátságos állatokat az őrült emberiség katonai célokra akarja felhasználni. 

Na innentől ugrik a mezsgye, ez már nem álomvilág, hanem minden szörnyű valóság. A nemzetközi diplomácia és hadtudomány a science fiction újabb epizódján munkálkodik, hiszen a közlemények és egyeztető kerekasztalok legújabb témája nem más, mint a harci delfinek. Nagy a vita a palackorrok körül, hiszen itt konkrét háborús helyzetről van szó: a Krím-félsziget orosz megszállásával az ukránok harci delfinjei is az oroszok kezébe kerültek. Ukrajna most visszaköveteli a tenger alatti tárgyak felismerésére, hajók elirányítására, sőt ellenséges búvárok megtámadására is kiképzett karcsú vizí emlősöket. 

– Ugyanúgy vissza kell kapnia országunknak a katonai delfineket, mint az oroszok által lefoglalt más felszereléseket – közölte Dmitrij Junuszov, a dél-ukrajnai régió vezetője. 

Vajon orosz zászló alatt tudott egyáltalán az az ukrán delfin felderíteni? Búvárt kutatni? Lehet e bízni egy uszonyos tulajdonképpen dezertőrben?

Látom magam előtt azt a harci delfint hajnaltájt, mikor a reggeli halosztás után közlik vele, hogy most szépen levesszük a rád szabott orosz zászlós harci mellényed és déltől kapsz egy szép kék-sárga ukránt. Holnaptól épp azokat kell elirányítani zavaros vizekre, azokra a búvárokra kell nagyot csappantani az uszonyoddal, akiket eddig védeni kellett, aknáktól torpedóktól. Érti ezt egy delfin? Az tudni illik egy okos emlős. A delfin nem zsoldos. Ő ahhoz szokott, aki a halat adja. Nehéz lesz holnaptól, új kezekből várni az eleséget. Ilyesmit csak egy főemlős tud csinálni. Az ember. 

Merle regényének végén a delfin már nem rajong az emberért, nem hajlandó megszólalni, mert szerinte “Az ember mégsem jó.” Erre a feltevésre bizonyíték egy másik örök klasszikus, A galaxis útikalauz stopposoknak, ahol egész egyszerűen lelépnek a Földről a kiábrándult delfinek. Két karika között tökéletesen bemutatott háton pörgés közepette ezt fütyülve: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!