2014. 08. 17.

Én, Te, Önt

Szólj hozzám!

Csurog a jeges víz, ráncból ráncba szalad a sok híres arcon. Bőrig ázva büszkén állnak. Fejükre öntöttek egy vödör vizet. Megáztak a jó ügyért. Nem Húsvét van, ez csak Amerika. 

Pár hete olyan videóktól úszik az Internet, amelyekben híres, hírhedt vagy csak hétköznapi emberek egy vödör jeget borítanak a fejükre. Az Ice Bucket Challenge névre hallgató őrület keretein belül a már vizes delikvens vacogó foggal felszólít másokat, csinálják utána, ha pedig nem merik, ajánljanak fel 100 dollárt az ALS Egyesületnek, az amiotrófiás laterálszklerózis (nagyon ritka, gyógyíthatatlan neurológiai betegség, százezer emberből öt szenved tőle) ellen küzdők számára. Bill Gates, Marc Zuckerberg, Chris Christie, Ethel Kennedy is öntött. 

Az adománygyűjtés sikeres, eddig 2,3 millió dollárt gyűlt össze. Ám van itt egy kis gond. Ez nem jótékonykodás, hanem a nárcisztikus önreklám önzetlen köntösbe bújtatott iskolapéldája. A politikusok kampányvideói kreatívnak tetsző ötlettel gazdagodtak, borús pénzemberek tűnnek emberinek, letűnt zenészek kapnak újra fényt, a showmenek meg lubickolnak a népszerűségben. Nyári hőségben nem is csúszik olyan fájón az a kis jég, a szeptemberi őszben meg ki emlékszik már a amiotrófiás laterálszklerózisra. Mire? Az internetes aktivizmus minden veleszületett hibája tetten érhető a jeges történetben. Valódi cselekvés helyett látszat megoldás. Csak a Facebookon kap helyet a segítség. Szomorú karikatúra a témában, amikor az éhező csontsoványra fogyott afrikai kisfiú egy nagy talicskányi lájkot tol a sivatagban. Köszönjük a segítséget felirattal. 

Médiakutatók szerint az internet társadalmi részvételre sarkall, összemosva a földrajzi és anyagi különbségeket, egyenlőséget teremt, egy online demokrácia utópikus lehetőségét ígéri. Szép gondolat. Ám, ahogy a vödrös példa mutatja, ezek az online kampányok inkább személyes haszonnal járnak a részvevők számára. Előbb látjuk az ÉN-t, mintsem eszünkbe jutna a MI, vagy utolsósorban az ŐK.

Harry G. Frankfurt On Bullshit című, bestsellerré vált filozófiai műve remek kísérlet a hülyeség megértését segítő elmélet létrehozására. A szerző úgy véli: bár tisztában vagyunk azzal, hogy kultúránk lényegi vonása a hülyeség, valamiért – talán éppen a hülyeség vonzó szirén-ontológiája miatt – képtelenek vagyunk szisztematikusan szembenézni vele. Inkább csak öntünk.