2014. 11. 25.

Két választás

Szólj hozzám!

Nem is emlékszem, mikor mondta apám, hogy székelyek vagyunk. Ráadásul lófők. Ami nem tudom, mit jelent, de lehetett vele dicsekedni. Aztán mondta, hogy svábok is vagyunk. Ha nem olvastam volna idejekorán József Attilát, talán össze lennék zavarodva, ki vagyok. Magyar, félig sváb, félig székely, vagy tán egészen az. Keresem magamban azt a fele székelyt. Keménység, határozottság. Csak akkor beszélnek, ha nagyon muszáj, és azt is átgondoltan teszik. Apám, lehet, tévedett, sehol sem lelem a szűkszavú konokot. Pedig örülnék, ha mégis kicsit az lennék. Ugyanis új sztereotípia van születőben. A progresszív székely. 

Egy, a hetekben benyújtott tervezet szerint Románia összes harmadikos diákja, körülbelül 220 ezer gyerek kap majd egy táblagépet az iskolában. Ez a projekt ágyazna meg a digitális tankönyveknek. Kulcskérdés ma a szomszédban az e-műveltség. Nálunk nem, inkább elvesznek belőle, mindent, amit csak lehet. Itthon ez a stratégia. Pedig a gyerekek számára ma a digitális világ saját terep, ebben nőnek fel, az első perctől a magukénak érzik. Aki látott már gyereket tablettel a kezében belefeledkezni a világba, érti. A papír kevés már ennek a nemzedéknek, kicsit többet kell adni. Mozgást, hangot, feladványt, saját megoldásokat. Ők ott kapnak. Mi mit kapunk itthon, kik egy lépéssel közelebb vagyunk a Nyugathoz? Még egy gimnáziumi helyben sem nagyon reménykedhetünk. Egy nemzedék és a sokáig kedvesen lenézett szomszédság lesz a régió új Nyugata.